kótyagos fáradtság.
eltűntem. radírral vakargatom a homlokomat.
kik kopnak el előbb?
mosolygós másnapok nyitnak rám minden reggel.
megcirógatják a kedvemet,
és egy csésze elhatározást szolgálna fel..,
egy kopott mágneslemezen, apró betűvel.
szotyoládét köpködök,
miközben öreg bicajomon gyorsaságisnak képzelem magam...
egyszerű kanyarok, elhagyott dugóhúzók és szerelmes pókhálók...
pici minden, mint egy mese első bekezdésében...
ami visszajött