mindig újra és újra.., ugyanaz a levegő...
valami finom, hűs gondolat csúszik légutamba
minden egyes levegővétel alkalmával..,
simogató gondok,
kór, mely' lassan elemészt...
valamit egész fáradtságosan felhúz az ember,
mint valami sok hónapos órát..,
majd ilyenkor elengedi. el kell engednie.
amaz meg csak kattog, meg kattog..,
és az őrületbe kerget.
hallom.
itt van a fülemben, az agyamban.
aztán a melegre lejár, és a vekker veszettül el kezd tajtékozni.
dobálja magát, mint valami olcsó kivert kutya a menhelyen.
felocsúdsz.
a monoton gerjedelem még a fejedben, de elhalkul lassan...
és mikor megnyugszol.., megint minden kezdődik elölről...
ami visszajött