álltam a sorban, mint megannyi élet a kapuig.
bolondos szellők járnak a házak közt. a sarkon kikacsintok, mint valami settenkedő, vagy rettenkedő. pofátlanul alacsonyan szállnak a szagok. kötetlen beszélgetést folytatok egy hallgataggal, és rejtvényt fejtek, de nem jön ki. bosszantó. keveset járok, inkább megyek.., mintsem járok... ugye.
megmondtam.
aminek van értelme az a kettő.
borotvált arccal vicsorogni.
én meg csak álltam a sorban, mint megannyi élet a kapuig.
ami visszajött